Nagyi receptje: Szilvalekváros rakott tészta

Mindössze 3 hozzávalóból készül az egyik kedvenc családi ételünk. Nagymamám tanította Anyukámnak és ő nekem. Emlékszem általános iskolából hazaérve már az ajtóban megcsapott az az isteni finom pirult dió illat, amiből rögtön kitaláltam mi lesz az ebéd. Még ma is a kedvenceim egyike. Otthon sokszor csináltam egy jó nagy tepsivel. De sajnos eddig ilyen távol a Nagyitól és az ő házi alapanyagaitól nem volt lehetőségem elkészíteni, ugyanis a házi széles metélttől, a házi szilvalekvártól és darált diótól lesz olyan finom, számomra. Eszembe sem jutna bolti lekvárral vagy tésztával elkészíteni, bár valljuk be talán úgy sem lenne rossz, de mégis nekem így az igazi. Anyukám hamarabb tett látogatót kicsiny hazánkban mint mi, így rábíztam ( mivel már nagyon rakott tészta ehetnékem volt :D ) hogy hozzon mamától mindent ami csak hozzá kell, hogy a már egyre erősödő honvágyam ( és étvágyam :D ) végre csillapítsam. Így történt tehát hogy itt 1200 km-re az otthonomtól egy harapással gondolatban hazarepültem Nagymamám falujában. Furcsa hogy az ételek mennyi emléket hordoznak, és ezt sokszor elfelejtjük, csak akkor jövünk rá mikor sokáig nem esszük őket, majd ismét megkóstoljuk valahol máshol, vagy akár más formában, de nekünk mégis ugyan az marad. Enni tehát jó, emlékezni még jobb. Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók:
( pontos arányokat nem tudok írni csak körülbelüli mértékeket, mindenki saját ízlése szerint nyugodtan alakítsa, valaki több tésztával, valaki több lekvárral szereti, olyat is hallottam aki tojáshabba forgatott diót tesz a tetejére, én a számunkra leginkább bevált arányokat írom le, variálni persze szabad :) )

  Kb 700 g házi széles metélt
  Kb egy 3/4 üveg házi szilva lekvár (450 g-os üveg)
  Kb 300 g darált dió 2-3 evőkanál cukorral elkeverve

Elkészítése:
Egy nagy lábosba vizet teszünk forrni. Mikor már lobog, kicsit megsózzuk majd beleöntjük a tésztát. Folyamatos kevergetés mellett nem túl puhára, fog keményre főzzük ( a házi tészta hamarabb megfő). Egy normál méretű kb 36x26 cm átmérőjű tepsit nagyon vékonyan kiolajozunk, és tészta felét ráhalmozzuk, majd szépen elterítjük hogy mindenhova jusson. A tetejére két evőkanál segítségével szétszórtan (de azért egymástól nem túl távol) halmokat teszünk a szilvalekvárból. Nem kell elkenni, ahogy sül úgyis összeolvad. A maradék tészta réteggel befedjük, majd a cukrozott dióval vastagon megszórjuk a tetejét. 200 fokos sütőbe tesszük, mikor már aranybarna a teteje, és isteni dió illat árad a lakásban akkor készen van. Kicsit hagyjuk hűlni, mert a lekvár forró lehet. Jó étvágyat hozzá!

Garfield kedvence-avagy a híres olasz lazagne

Sajnos eddig nem túl sok étel recept került fel a blogra, de igazából a "finomságok szívből..." címszó valójában nem csak édességeket takar. Voltak már krémlevesek az oldalon, Nagyi hagyományos falusi étkei, és most egy már már számunkra kedvenccé vált főétel is helyet kap a gyűjteményben. Nem kimondottan nehéz étel, sőt mondhatnám talán a rakott krumplinál is egyszerűbb. Különlegességét réteges szerkezete adja mely tartalmazza a finoman fűszeres darált húst, a sima és lágy besamel mártást, és az isteni kicsit puha, kicsit rágós tésztát. A tetejére pedig mi más kerülhetne, mint a sajtok sajtja ( legalább is szerintünk) a hollandok kedvence a gouda sajt. Ez az étel garantáltan kicsik és nagyok kedvence lesz. Nem hiába van oda érte a leghíresebb ( és kövérebb) macsek, Garfield. Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók:

  1 kg darált hús (vegyesen sertés és marha)
  500 g lasagne tészta
  1-2 fej hagyma
  olaj
  piros paprika
  só, bors ízlés szerint
  oregánó, majoránna ízlés szerint
  300 g gouda sajt

A besamelhez:

  10 dkg vaj
  10 dkg liszt
  1 l tej
  só
  bors
  szerecsendió

Elkészítése:

Először a darált húst kell elkészítenünk. Olajon hagymát pirítunk, majd bele tesszük a húst. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, félrehúzzuk a tűzhelyről és kevés piros paprikával is megszórjuk. Mehet rá még pár csipet oregánó, majoránna. Felöntjük egy kevés vízzel és készre főzzük. Ezzel nincs több gondunk. Most a mártást következik. A tejet megmelegítjük. A vajat egy lábasba megolvasztjuk, hozzá adjuk a lisztet, és nagy lángon kevergetve kissé megpirítjuk, de ne legyen túl barna, sem égett. Mikor már a liszt színe kissé megváltozott lassan felöntjük a tejjel, s alacsony lángon folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Sóval, borssal és egy csipet szerecsendióval ízesítjük. Ezzel a mártásunk is kész. Használatig félre tesszük. Eddig szinte azonos módon készíti mindenki. A tészta kérdésben azonban vannak viták. Van aki nyersen, keményen teszi bele, valaki kicsit megfőzi mielőtt beletenné. Én ez utóbbihoz tartozom. Nem sok idő, tényleg csak 1 perc a forró vízben hogy kicsit könnyebben használható legyen, szárazon ugyanis jobban törik. Ki így, ki úgy készíti. De igazából a végeredmény elvileg ugyan az, a mártástól és a hús szafttól megpuhul a tészta. A sütőt melegítsük elő 190-200 fokra, nem sok idő kell neki a sütőben.Az összeállítás a következő:
A tepsit kivajazzuk és rá teszünk egy réteg tésztát, úgy hogy keresztbe hosszába mindenhol legyen egy réteg tészta. Majd egy kis besamel következik, majd rá egy adag husi, megint mindenhová tészta réteg, besamel, hús, tészta... Ezt addig folytatjuk míg minden hozzávaló el nem fogy, és meg nem telik a tepsi. Végül a tetejére lezárásul besamel kerül (ha esetleg elszámoltuk volna magunkat és nem maradt mártás, akkor sima tejföl is megteszi. A legfelső réteg pedig a reszelt sajt, amit ne sajnáljunk mert istenien rápirul a tetejére. Akkor van kész mikor a sajt már gyönyörű aranybarnára pirult a tetején. Hagyjuk hűlni mielőtt szeletelnénk. Jó étvágyat hozzá!